Kody Keplinger: The Duff – A pótkerék
By : Vivi♥
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját. Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba. És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.
Még a magyar megjelenés előtt felfigyeltem a könyvre. Próbálkoztam angolul elolvasni, ám nem igazán sikerült, sok szóval gondban voltam, pedig tudom nem olyan nehéz a nyelvezete, mégsem vagyok még olyan szinten hozzá. Az elejét, a báros jelenetet nem tudom hányszor elkezdtem, hátha sikerül, sajnos annál tovább nem jutottam. Kicsit sajnáltam akkor, s alig vártam, hogy megjelenjen már, bár akkor kérdéses volt, meg fog-e, még semmi konkrétat nem tudtunk róla. Alig pár hónapja megtörtént a várva várt pillanat, én pedig tűkön ülve vártam, hogy a kezembe vehessem. Aztán végre megszereztem és valahogy elfelejtődött. Sok ideig csak gondolkoztam, kezdjem-e el, valamiért mégsem fűlt hozzá a fogam.
Persze a film hallatán mégis bele akartam kezdeni, kíváncsi voltam mindkettőre, de úgy gondolom előbb mindig érdemes a könyvet elolvasni. Az előzetes alapján nagyjából felépítettem magamban egy képet, miről is lehet szó. Emellett a sok pozitív molyos értékelés is inkább arra sarkallt, olvassam el. Ma úgyis hamar felkeltem, emiatt el is kezdtem, bár nem sok hasonlóságot fedeztem fel az előzetes alapján a könyv és film között, szóval érdeklődve várom milyen szintet fog megütni az utóbbi.
Akkor rátérve az előbbire, minden a báros jelenettel kezdődik, ahol Bianca üldögél, mivel két barátnője megint elrángatta őt magával. Wesley pedig az ügyeletes szépfiú leül mellé elmondani neki, hogy ő a Duff a barátnők mellett. Duff = Designated Ugly Fat Friend, vagyis egy baráti társaságban az a tag, akin az embernek a legutoljára megakad a szeme. Ahogy a fülszöveg is írja, ezt nem tolerálja főhősünk ezért ráönti az italát.
Mivel Biancát a szülei miatt problémák gyötrik, s az exe is visszaérkezik pár napra a városba, ezért felejteni akar és ez nem más karjába sodorja, mint Wesley Rush. Elkezdődik egy érdekes kapcsolat köztük, amit egyikük sem tud megmagyarázni igazán. Először is Wesley szerintem mindenkit megnyerne magának őt nagyon imádtam. A másik pedig a főszereplőnk, sokan a pesszimista hozzáállása miatt nem kedvelik. Engem pedig éppen ez vonzott benne, mert szarkasztikus, amit különösen kedvelek.
Sokaknál olvastam, hogy komolyabb téma is meghúzódik a háttérben. Nem mondom felmerül, ám sok komoly hangvétel nem kap helyet. Értem én, azt az állítást, hogy végtére is mindenki Duff, csak nézőpont kérdése, ami tetszett is, csak valahogy többet vártam a könyvtől. Tetszett, élveztem, alig három óra alatt végeztem is vele. Akkor mégis mi hiányzott? Talán csak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Tipikusan olyan helyzet, amikor sokkal többnek hitetik el, mint ami, egy könnyed olvasmány. Az írónő írásmódja is pörgős, érdekes emiatt biztosan más könyvei után is érdeklődni fogok, ha lefordítják magyarul. Ennek ellenére biztosan megnézem a filmet, bár sokak szerint sokkal rosszabb a könyvnél.
A film előzetese:
Értékelésem: 4/5
Denise Jaden: Soha nem elég
By : Vivi♥
Loann mindig is olyan népszerű és csinos akart lenni, mint a nővére, Claire. Amikor Claire volt barátja flörtölni kezd vele, Loann bármire hajlandó lenne, hogy végre ő is különleges lehessen… még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia a nővérét. Azonban minél inkább a részesévé válik Loann a nővére életének, annál inkább tudatára ébred annak, hogy nem minden az, aminek látszik. A tökéletességért folytatott harc, amelyet a nővére vív, felemészti Claire-t, és súlyos árat kell fizetnie érte. Miközben Claire egyre inkább visszahúzódik a családjától és a barátaitól, Loann igyekszik megérteni őt és jóvátenni az elkövetett hibákat. Képes lesz-e vajon Loann rendbe hozni a kapcsolatukat – és a nővérét –, mielőtt túl késő?
Már a Blogturné alatt felfigyeltem a könyvre, s azóta szerettem volna elolvasni. Hiszen még ki nem érezte magát elégtelennek magával szemben? Mindenki életében van egy pont, vessző, ami tetszik, amikor is az eszünkbe ötlik, hogy mi mért nem vagyunk elég jók? Igazából ezért is szerettem volna elkezdeni ezt a könyvet, meg persze most egy picit hanyagolni akartam a disztópiákat, fantasy regényeket és társaikat. Egy élő, kézzelfogható mesére voltam kiéhezve.
Az első dolog, hogy a fülszöveg teljesen másnak állította be a történetet, mint ami igazából. A második a borító. Szintén megtévesztő, például én teljesen abban a tudatban voltam, hogy szerelmi háromszög lesz, amit rühellek. Az eredeti sokkal jobban illett volna a sztorihoz. Bár ez sem tántorított el attól, el akarjam olvasni.
A könyv eleje elég érdekesen kezdődött, nem tudtam tetszik-e, vagy sem. A főszereplő féltékeny a csinos, népszerű, vékony nővérére. Természetesen a testvére barátja az a fiú, aki már régóta tetszik neki. Loann pedig gyakorlatilag láthatatlan. Hát nem így kezdődik a legtöbb könyv, vagy film? Klisék klisék hátán... Már fejben lefolytattam egy egész forgatókönyvet, hogy a nővér egy rossz hárpia, a barát észreveszi főhősünket és minden happy end lesz, mert a lány megkaphatja a boldog befejezést. Így történik? Hát, nem, ám ezt akkor még nem tudtam. Azért szorgalmasan olvastam tovább, és milyen jól tettem! A regény második fele átfordul egy teljesen más irányba.
Elkezdi feszegetni a komolyabb problémákat, bulímia, családi kapcsolatok, barátok. Le akarom szögezni, nem Loann lesz bulímiás, hanem a nővére, Claire. Kiderül, hogy nem is az a magabiztos lány, ahogy Loann megismerte és egyre csak hazudott arról, mit evett aznap. Először senkinek sem tűnik fel, mi történik vele, a szülők állandóan dolgoztak, jobb esetben az anya otthon volt, ettől függetlenül nem igazán figyelt a lányaira. Komoly problémái voltak, amit már későn vettek észre. Loey pedig egyedül, gyerekként nem tudott sokat segíteni rajta.
Van-e benne szerelem? Akad, de nem a szokásos. Marcus nem igazán mondható egy Adonisznak, nincs rajta húsz kiló izom, nincs a tápláléklánc tetején a suliban, ahogy mondani szokás. Akkor mégis, hogyan kezdődhetett minden. Barátság. Esküszöm annyira jó volt egy olyanról olvasni, mikor nem amiatt szeret bele a másikba valaki, mert milyen jól néz ki, mennyire menő. Jó-jó a legtöbb könyves álompasim is egy Nick Bateman, de akkor is. Ettől vált számomra tényleg létezővé. A fiú titokzatos csöppet és alig lehet kiigazodni rajta, ami szintén egy újabb szálat fog szőni, ám azt már nem akarom elspoilerezni.
Már majdnem elregéltem az egészet, Loann-ről pedig még semmi konkrétat nem írtam. Nem tudom, hogy a fülszövegíró és a borítótervező olvasta-e a könyvet, ha mégis, nem tudták kiragadni a fontos mozzanatokat. Loann úgy van beállítva ezáltal, mintha egy negatív karakter lenne, pedig egyáltalán nem az. Még abban a korban van, amikor keresi saját magát, például nagyon tetszett, hogy fotózott.
Mindenképp érdemes elolvasni, ha komolyabb hangvételű olvasmányra vágyunk, bár nem bővelkedik sok romantikával, inkább csak lagymatagon, mégis megéri időt szánni rá.
Mindenképp érdemes elolvasni, ha komolyabb hangvételű olvasmányra vágyunk, bár nem bővelkedik sok romantikával, inkább csak lagymatagon, mégis megéri időt szánni rá.
Értékelésem: 5/4,5
A. O. Esther: Gombnyomásra 3.
By : Vivi♥
Miután a vadászok megtisztították a mutánsoktól a körzetet, a Hobbs-birtok lakói többnapos ünneplésbe kezdenek. Dylan és Stella szerelme is végre kibontakozhatna, ám az ördög nem alszik… Kommandósok csapnak le közéjük, és elrabolják Stellát, hogy visszavigyék annak, aki „jogos” igényt tart rá… Miközben a csapat a megmentésére siet, a missziójukról sem feledkezhetnek meg, ami Manipura megváltása a zsarnokoktól. Arra viszont senki nem számít, hogy a mutánsok a csillogó városra is rárontanak. Iszonyú vérontás kezdődik, a katonaság tehetetlen... A Hobbs-birtokot eközben pusztító erejű terrorista-támadás éri. Liam és Mia fogságba esnek, és ketrecharcosként kénytelenek küzdeni az életükért. A lány egy régi ismerősével is szembekerül, aki most a halálát kívánja. Fullánk, az egykori ellenálló megvásárolja és magával viszi a halálán lévő Miát, mert azt reméli, vele zsarolhatja majd gyűlölt ellenségét, Talbotot. Russel és Kristen nem kevés kaland árán a felhőkarcolók felett átívelő, égi zarándokútra érkeznek, hogy megkeressék a viking rúnakövet, amely az egyetlen esély az odalent tomboló mutánsok ellen. Vajon képesek-e megfékezni hőseink a vérengzést és a terroristák támadásait? Képesek-e leverni a gyűlöletes manipurai önkényuralmat? És ha igen, képesek lesznek-e még valaha emberségre, szerelemre ennyi lélekölő harc és iszonyat után?
A végét rettentül vártam, rendesen be voltam zsongva attól, hogy hogyan is alakul majd. Ezt is vártam, meg nem is. Nem tudom megfogalmazni rendesen mit érzek most, ám egy újabb trilógiát kell elengednem, aminek a szereplőit megszerettem. Már csak abban reménykedek, Eszter új sorozata is ilyen remek lesz, már alig várom!
Idézetek:
"– A rohadt életbe – sziszegett Russel. – Mi a fasz volt ez?
– Veszettség elleni vakcina
– Minek?
– Szerinted? Így sincs sok eszetek… Mi lesz, ha még meg is vesztek?"
"A szerelem egy fos. Csak meggyötri az embert. Szexelni kell, örülni a jónak, és kész. Tovább kell lépni, új örömöt keresni."
"Hiába sütött a nap hétágra, és hiába volt babakék az ég, sosem lehetett tudni, melyik pillanatban történik valami, amitől igencsak gyorsan beborulhat."
Mikor még el sem kezdtem olvasni a könyvet, már akkor alig vártam, hogy megírhassam róla a bejegyzést. Valahogy már olvasás közben elkezdtem keresgélni a legjobb képeket, hogy visszaadja azt az érzést, amit én éreztem olvasás közben, ami nem ment könnyen. Aztán most itt vagyok, írom a bejegyzést, de alig tudom, hogy mit írjak. Van olyan, mikor egy jó könyvről csak ódákat tudsz zengeni és alig tudod visszafogni magad. Ám van olyan is, amikor ha erőlteted is sehogy sem jut eszedbe semmi azon kívül, hogy imádtad. Na, most én is így vagyok ezzel.
A borítóról szintén nem tudok mást mondani, minthogy gyönyörű, az első kettővel együtt remekül mutat a polcomon. Néha elő is szoktam venni őket megsimizni, érezzék milyen szépek. A piros és kék helyett a zöld szín foglalja el a helyet rajta, amik ha jól tudom az ásványok színeit jelképezik. Ha nem hívják rá fel a figyelmem észre sem veszem, hogy a gerincen lévő arany-ezüst-bronz kombó pedig az érmek színét szimbolizálja.
A könyvbe fülszöveg olvasása nélkül kezdtem bele, nem akartam semmilyen spoilert lelőni magamnak. Igazából nagyon sokáig olvastam, nem amiatt, mert nem tetszett, hanem amiatt hogy tovább tartson még a könyv, ami a maga kb. 600 oldalával elég sokáig ki is tartott. Mondjuk az iskola mellett nem volt időm könyveket hurcolni magammal, inkább az e-book olvasóval járkáltam, azon is jó ha egy könyvet el tudtam olvasni ez idő alatt. Azonban most belehúztam és egyben ledaráltam a hátralévő 300 oldalt.
Igazából a második rész vége nem volt annyira függővéges, inkább csak nagyon kíváncsivá tett, hogyan fog alakulni a továbbiakban a szereplők élete. Szintén rengeteg minden történt ebben a részben is, szerintem ezt a sok mindent nem lehet leírni egyetlen bejegyzésben, de nagyjából megpróbálom. Szóval ugyanott veszi fel a fonalat, ahol a második is véget ért. Mindenki ünnepel, azonban nem tart sokáig, mivel hát a boldogság nem tarthat sokáig, nem igaz?
Stellát elrabolják, én valamiért abban a tudatban voltam, hogy Miát fogják, ne kérdezzétek miért. A sikeres megmentése után megint nem tétlenkedik a csapatunk, ellátogatnak egy kiállításra, ahol az egyik sumér királynő labradoritját keresik, amivel Russel egy gombnyomásra meg tudná változtatni a világukat. Itt veszi kezdetét Mason szerelmi szála is Aliával, aminek nagyon örültem. Már a legelején megmozgatta a fantáziámat a vadász, ám nem igazán kapott nagyobb szerepeket, szerencsére ebben a kötetben már ő is.
![]() |
| Mason, Russel, Fullánk, Liam, Dylan |
Másik páros szerelmét is nyomon követhetjük, Kristen és Russel között. Nekik már az előző könyvben szurkoltam, mert már akkor éreztem, hogy nekik is együtt kellesz lenniük. Külön-külön is szerethető karakterek, különösképpen Russel, Kristen pedig a lányok közül egyik kedvencemmé vált. Alián kívül más új karaktert is kaptunk, Fullánkot. Hát észrevette már valaki, hogy ebben a trilógiában csak olyan pasik vannak, akik a 'most-azonnal-kell' kategória? Nem? Pedig ideje lenne akkor... Fullánk valahogy az első pillanattól kezdve szimpatikus volt nekem, annak ellenére is, hogy nem tudtam a jó vagy a rossz oldalon áll, azt pedig, hogy ki ő végleg nem hittem volna. A lényeg, hogy talán ő lett a fiúk közül a kedvenc, bár azért tényleg nem lehet választani. Főleg a Mason-Russel-Fullánk állt össze egy emberré a fejemben, alig sikerült olyan képet találni, amelyikbe nem a másikat képzelem bele.
![]() |
| Amanda, Alia, Mia, Kristen, Stella |
Amit észrevettem, hogy ebben a részben Dylan és Stella rendesen átvette a főszereplők címet. Sokat szerepeltek, amit nem is bántam. Ellenben Ria mamát hiányoltam, ő is helyet kapott pár fejezetben, én még ennek ellenére szívesen olvastam volna róla. Amit talán a leginkább hiányoltam, hogy a hiúzkölyökről, Max-ről csak Stellán keresztül tudhattunk meg valamicskét. Mia és Liam között pedig nem változott semmi, még mindig imádják egymást. És akkor feltehetjük a kérdést, a legjobb barátnővel Amandával mi történt azok után, hogy Liam és Dylan az erdőben hagyták őt. Igen... elég ellenszenves karakterré alakította az írónő, Miát is többször megtámadta. A többit a fantáziátokra bízom, amíg el nem olvassátok.
A végét rettentül vártam, rendesen be voltam zsongva attól, hogy hogyan is alakul majd. Ezt is vártam, meg nem is. Nem tudom megfogalmazni rendesen mit érzek most, ám egy újabb trilógiát kell elengednem, aminek a szereplőit megszerettem. Már csak abban reménykedek, Eszter új sorozata is ilyen remek lesz, már alig várom!
Idézetek:
"– A rohadt életbe – sziszegett Russel. – Mi a fasz volt ez?
– Veszettség elleni vakcina
– Minek?
– Szerinted? Így sincs sok eszetek… Mi lesz, ha még meg is vesztek?"
Értékelésem: 5/5
TMI Book Tag
By : Vivi♥
A mai nap egy Book Taggel jövök, amit mrsp blogján találtam, ha az ő válaszaira is kíváncsiak vagytok, katt ide! Imádok válaszolni a Book Tagek kérdéseire, ez összesen 50 kérdést tartalmaz, úgyhogy egyből megtetszett.
1. Melyik szereplőnek van a legjobb stílusa?
2. A könyves szerelme(i)d?
Van egy pár... Molyon van is róla egy polcom, amin nincs rajta mindenki. Sose tudnék választani egyet, de sokuknak kiemelkedő helyük van a szívemben.
A legek:
- Daemon Black
- Jericho Barrons
- Adrian Ivaskov
- Magnus Bane
- Travis Maddox
Cortez. Nem azt mondom, hogy megutáltam, csak már nem annyira szeretem mint régen. Pedig régen biztosan bekerült volna a 2. pontba.
Ezt már egyszer megnéztem: Harry Potter és a Főnix rendje
Igaz még nem olvastam, csak egyszer fogtam a kezemben, de Bónizs Róberttől A kőfaragó.
Nem igazán, bár ezen szeretnék változtatni, csak sosem veszek magazinokat, amikben lennének. Azért van egy pár Harry Potteres, amik ki is vannak rakva.
(*OTP= One True Paring, avagy a tökéletes páros, akik egyébként nem alkotnak egy párt, de a rajongó szemében tökéletes párosításnak tűnnek.)
- Hermione + Draco
- Lily + Piton
- Lily + Piton

Itt se tudnék egyet mondani.
Azért megemlítenék párat:
- Harry Potter
- A Párválasztó
- Tündérkrónikák
- Időtlen szerelem
- Vámpírakadémia + Vérvonalak
Mindenképp a Harry Potter.
A legtöbb könyv, amibe belekezdek mind egy sorozatnak a tagja, úgyhogy ez nehéz kérdés. Talán a Csókot vegyenek! Nem vált kedvenccé igazán, azonban amikor éppen olvastam pont jól esett.
2012 óta, azonban igazi könyvmolynak inkább 2014-től mondanám magam.
Mindig is a Griffendélbe akartam tartozni, ezért sem töltöttem ki semmilyen tesztet vajon hova tartozok, a végén úgyis szomorúvá váltam volna. Szóval ha még nem is, én akkor is Griffendél házba kerülnék, legfeljebb megfenyegettem volna a Teszlek Süveget.
A szellemes párbeszédeket, a szarkasztikus főhősöket. A humort, ezt már párszor említettem a blogon, hogy nekem a humor főalapanyaga egy jó könyvnek.
"Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet."
George R. R. Martin
- J. K. Rowling
- Julia Quinn
- Jennifer L. Armentrout
- Karen Marie Moning
- Richelle Mead
- A. O. Esther
Szintén van molyon egy polcom, szóval megint nem tudok egyet választani. Akit érdekel a többi, itt megtalálhatjátok
Mindkettőt szeretem, ha tudja egy író, hogy melyikből mennyit rakjon bele.
A hozzám legközelebb lévő emberhez akinek jól kipanaszkodhatom magamat, történetesen ez apa vagy anya.
Ez sok mindentől függ. Az időtől, attól hogy mennyire jó egy könyv, vagy éppen milyen kedvem van.
Katie Ashley: A szív zenéje
24. Pozitív dolgok egy szereplőben?
25. Negatív dolgok egy szereplőben?
26. Miért kezdtél el blogolni?
27. Félelmetes könyv?
28. A legutóbbi könyv, ami megsiratott?
29. A legutóbbi könyv, amit 5 csillagra értékeltél?
30. Kedvenc könyvcímed?
31. A legutóbbi könyv, amit olvastál?
32. Mit olvasol éppen?
33. A legutóbbi filmadaptáció, amit láttál?
34, Egy szereplő, akivel mindig is beszélni akartál?
35. Egy író, akivel mindig is beszélni akartál?
36. Kedvenc olvasós nasi?
37. Egy könyves világ, amiben szívesen élnél?
38. Egy könyves világ, amiben NEM szívesen élnél?
39. A legutóbbi alkalom, amikor megszagoltál egy könyvet?
40. Furcsa veszekedések a könyvekben?
Vicces, makacs (nem minden esetben), bátor, szarkasztikus.
Ha hisztizik, ezt utálom a legjobban.
Igazából, mert megtetszett.
Nem hiszem, hogy olvastam már ilyet, horror könyvet is mióta tervezek már olvasni, valahogy sose jött el eddig hozzá az idő.
Nem vagyok érzékeny típus, sajnos nem szoktam sírni könyveken. Talán egy-két alkalommal megesett, csak nem emlékszek már melyik könyvnél.
*Most meglesi a moly adatlapját* A. O. Esther: Gombnyomásra 2.
Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás
Nicole Jordan: A szerelem foglyai
A Gombnyomásra harmadik részét, amit már régóta elkezdtem, csak sajnos mindig az e-book olvasómon olvastam és nem tudtam elvinni sehova magammal,. Így esett meg, hogy még mindig olvasom, de megfogadtam, hogy a napokban mindenképp befejezem, mert imádom a trilógiát.
Ahol a szivárvány véget ér


Daemon Black, hát nem mondom, hogy csak beszélgetni...
Karen Marie Moning, hogy kiszivárogtasson nekem még több dolgot Barrons-ról.
Nekem valahogy nem sikerül enni és olvasni is, ezért nem igazán szoktam mást csinálni olvasás közben, meg féltem a könyvet, nagyon szerencsétlen tudok lenni, még véletlenül leeszem valamivel.
Hát Harry Potter világában bármikor élnék.
Az éhezők viadala.
Nem olyan rég. A. O. Esther könyveinél nem bírom megállni, hogy olvasás közben meg ne szagoljam őket.
Nem jut eszembe ilyen.
41. Kedvenc romantikus könyv?
42. Írsz?
43. Kedvenc varázstárgy?
44. Quidditch posztod?
45. Egy zene, amiről egy könyv jut eszedbe?
46. Kedvenc könyves közösségi oldal?
47. Használod?
48. Kedvenc Fandom?
49. Hány könyved van?
50. Kit hívsz meg?
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Már nem, régen volt pár próbálkozásom, amik azok is maradtak, próbálkozások.
Láthatatlanná tévő köpeny.
Fogó.
Moly♥
Többet, mint más közösségi oldalt.
Végül is azok, amik a kedvenc sorozataim is.
Jelen pillanatban 45 db.
Könyvfesztivál: Élménybeszámoló
By : Vivi♥Végre elérkezett az a pillanat, amikor már nem más blogján olvasok arról a híres Könyvfesztiválról, amire majdnem minden moly el szeretne jutni, hanem én írok róla. Kb. két éve szeretnék ott lenni rajta, de eddig egyszer sem sikerült, meg nem is igazán gondoltam, hogy elengednének. Azonban most szerencsére anyuék beleegyeztek, hogy felutazzak, meg persze az is nagyban rásegített, hogy tesóm az egyetem miatt ott lakik, szóval csak egy vonatúton voltam egyedül. Már az egész héten nagy Könyvfesztivál-lázban égtem: erről beszéltem a suliban, itthon, facebookon, minden elképzelhető helyen. Nem, egyáltalán nem érdekelt, hogy más unja! Szépen, nyugodtan hallgassák végig.
Szóval igen, nagyon izgatott voltam. A vonatom pénteken fél négykor indult, amit kész katasztrófának könyveltem el, 3 óráig semmit sem csináltam csak néztem ki magamból. 1) Ez volt az első hosszabb vonatutam egyesegyedül. 2) Nem vittem magammal fülhallgatót. 3) Vittem e-book olvasót, de a kettes pont miatt ezt nem igazán sikerült használni, mert nem tudok ilyen helyeken olvasni. 4) Nem igazán szeretek olyat mondani, hogy valaki büdös, ám a mellettem ülő ember enyhén mondva rossz illatot árasztott. A megérkezés után pedig rosszul lettem, így nem igazán sikerült jól a pénteki napom, de a másnapot még így is vártam.
![]() |
| Nyereménykönyv |
![]() |
| Szerzemények |
Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz
By : Vivi♥
A könyv és én legelőször talán két éve találkoztunk, amikor még úgy olvastam, hogy átfutottam oldalakat és azokat olvastam el egy könyvből, ami éppen érdekel. Szóval igen, kb. semmire sem emlékeztem belőle, így már régóta ért bennem a gondolat, hogy el kellene olvasni, de úgy rendesen. Aztán a napokban nagyon Tündérkrónika hiányom támadt és hasonló kaliberű könyvre vágytam. Elkezdtem keresgélni a Moly.hu-n, ami által újból találkoztunk és úgy döntöttem, hogy akkor itt az idő.
Először is ez egy vámpíros könyv, nem olyan sokat olvastam eddig életemben, de például a Vámpírakadémia a kedvenceim között van. A sok jó értékelés hatására nagy kedvvel kezdtem hozzá, hogy most talán kedvencet is avatok. Sajnos még nem lett az, ám a további kötetek során még bármi megtörténhet.
A Cat és Bones páros a könyv középpontja, imádni valóak együtt. Az első találkozás náluk sem a szokott, s ők is civakodnak egymással, egyikük sem restell beszólni a másiknak. Mindkettő külön-külön is megállja a helyét mint karakter, azonban együtt kétségkívül a legjobbak. Cat a belevaló, makacs és bátor főhősnő, Bones pedig... hát ő az aki szintén bekerül egy könyvmoly háremébe. Bár én még mindig nem tudom elképzelni őt platinaszőke hajjal, sebaj. A Cicuskázása pedig szintén nagyon aranyos, mondjuk én nem igazán bírnám, ha valaki cicának vagy bébinek nevezne, itt mégis. Talán az egyetlen kivetnivaló velük kapcsolatban, hogy az a bizonyos sz betűs szó túl hamar ki lett mondva, az egyik fél felől. Ez picit rontott rajta, mert számomra mindig az a reális, amikor azért van idő egymást megismerni, együtt tölteni időt. De hát utána rájöttem, ki vagyok én, hogy tudjam, mit éreznek egymást iránt? Szóval, miután ezt lerendeztem a fejemben mindent ment maga után.
"– Nem nézel. – Közelebb húzódott, s már teljesen zöld volt a szeme. – Átnézel rajtam, mintha itt sem lennék. Rám nézel… és nem egy férfit látsz. Egy vámpírt látsz, és ezért nem törődsz velem. A múltkori hétvége kivételével. Amikor átöleltelek és megcsókoltalak, láttam a szemedben felébredni a vágyat, és tudtam, hogy akkor egyszer tényleg annak látsz, ami vagyok. Nem csak egy dermedt szívnek valami porhüvelyben. Azt szeretném, ha megint így néznél rám most, és nem kennéd a drogokra. Kívánlak. – Halovány mosoly ült ki a szájára, mikor ezt kibökte. – Az első pillanattól kezdve, és ha azt hiszed, hogy nem támad fel bennem a vágy, ha melltartóban üldögélsz mellettem, nagyon tévedsz. Csak éppen nem megyek oda, ahová nem hívnak."
Szerencsére a romantika mellett akcióval is bővelkedik a könyv, amiket élmény volt olvasni, hiszen megelevenedtek a szemem előtt és én is ott harcoltam Cat-tel. Igazából az ő szemszögéből minden szarkasztikusan volt leírva, amit nagyon szeretek, nálam a humor minden könyv fő alapanyaga.
Cat vámpírokra vadászok, ezáltal találkozott Bones-al is. Félig ember és félig vámpír, azáltal, hogy édesanyját megerőszakolta egy vámpír. Ennek és anyja hatására is kezdett bele a vámpírokra vadászásába. És egy ilyen túrája során ismerkedik meg az eleinte titokzatos főhőssel. Különösen tetszett, hogy azért kapunk a Frost által kialakított vámpírokról információt, nem csak bedob minket a sztoriba, s hajrá alapon várja, hogy mi rájöjjünk arra, hogy itt igazából milyenek is ők. Párat említsek: rózsaszín a könnyük, zölden izzó szemük van, amivel hipnotizálni is képesek.
Nem igazán akarok spilerezni, hogy a könyv további részében és a végén mi történik, de van egy fontos mondat, amit elejtett Bones, s tuti, hogy be is fog következni:
"Ha elfutsz előlem, utánad megyek. És megtalállak."
Ami a borítót illeti, hát az valami szörnyű. Nekem már első látásra sem jött be igazán, olyan mintha egy rossz pornóregény lenne. Ha még az is lenne megérteném ezt a választást, de egyáltalán semmi köze a történethez.
Idézetek:
– Kösz."
"– Kedves Faszfej hadnagy – mondtam tisztán és érthetően. – Elmegy maga a jó francba."
– Naná – sziszegtem, mit sem enyhítve a nyomáson. – És a hajszálereimet ne adjam oda fogselyemnek?"
A. O. Esther: Gombnyomásra 2.
By : Vivi♥
Mia és Russel a megalopolisz egy távoli szegletében, Talbot házában raboskodva a szökésüket tervezik, ám minden rezdülésüket a ház intelligens számítógépe, Veronica figyeli. Elég egy rossz lépés, és a csuklójukon villogó bilincsen keresztül megbüntetik őket. Liam és Dylan a cellájukban üldögélve várják a pillanatot, hogy a többi halálraítélttel együtt száműzzék őket a dzsungelbe, amikor megtudják, a mutánsokat előre beetették a kapu előtt, hogy senki ne élje túl a kivégzést. A két, mindenre elszánt vadásznak azonban sajátos terve van a szabadulásra… A Hobbs-birtok feketébe öltözik, miután a fényújságban levetítik a kintieknek a 268-as kapunál történt mészárlást. Stella valósággal belerokkan a gyászba, amikor Hobbs dokiék hírt kapnak Russelékről. A lány végső kétségbeesésében Ryannel Manipurába utazik, hogy segítsen a bátyjának és Miának a szökésben, ám nem sejti, hogy ezáltal az ő élete is veszélybe kerül. Doktor Cohen sem tud békében nyugodni: ismét Miához fordul, és arra kéri, segítsen megtalálni a mágikus követ, amelyet egy legendás, sumér királynő titka rejt, és amely megoldást jelenthet a Manipurában kialakult önkényuralom megdöntésére. De vajon sikerül-e Miának és Russelnek elmenekülnie Manipurából? Hogyan élik túl a vadászok a kivégzést? Létezik-e olyan seb, amelyet nem gyógyít be az idő sem és valósággá válhat-e egy égben köttetett szerelem?
Hú, azt se tudom mit írjak róla, annyi mindent történt a könyvben, csak kapkodtam a fejemet. Történetünk ott folytatódik, ahol az első véget ért. Nem igazán akarom ezzel húzni a bejegyzést, hiszen a fülszöveg remekül leírja mi a helyzet.
Megint kezdeném a külsővel, ami még mindig gyönyörű, nálam vetekedik az első szépségével, nem is tudok dönteni, melyik a szebb. Esküszöm olvasás közben annyira jó illatúak voltak a lapok, néha azon kaptam magam, hogy olvasás helyett megszagolgatom őket. A belső könyvjelző pedig még mindig szerelem, annyira praktikus, nem kell magam mellett keresgélni bármit is, ami éppen a közelemben van, felhasználni könyvjelző gyanánt.
Alig vártam, hogy az első rész vége után a kezembe vehessem ezt a részt és folytathassam én is az életet velük. Egyben izgultam Miáért és Russelért, meg persze Liamért és Dylanért is. Már a legeleje óta pörgött a sztori, nem is tudom, hogy sikerült minden részletét észben tartanom, mert olyan sok lényeges dolog történt. Én is úgy érzékeltem, hogy a romantika helyett inkább az akció van előtérben, amivel semmi baj, hiszen egy disztópiában vagy akármilyen fantasy könyvben ez elengedhetetlen számomra. A cselekmény szintén több szálon futott, s mindkettő izgalmas volt, ezért néha már amikor belelendültünk az egyikbe, akkor az írónő a másik szálra tért vissza én pedig óbégattam egyet, de aztán elmerültem abban is.
Úgy gondolom ennek a résznek Dylan és Stella a csúcspontja. Ahogy a Gombnyomásra 1. bejegyzésében írtam, kíváncsi voltam mi lesz velük, hiszen ott nem igazán kapnak nagy szerepet, na de itt! Végre ők is kibontakozhattak és jobban megismerhettük őket, nálam kedvenc szereplőkké váltak. A Stellával történteket még mindig nem tudom feldolgozni, mert soha nem gondoltam volna ilyenre, nagyon meglepett vele Eszter. Tudjátok van azaz érzés, amikor tudod, hogy úgyis jó vége lesz mindennek, az írók elhintenek egy kis aggódást, akciót, hogy azért mégis érdekes maradjon a történetszál, de nem olyan komoly dolog, csak azért mégis izguljanak az olvasók. Na, ez itt nagyon nem így van. Eszter nem fért gyötörni a szereplőit, ha kellett bedobta őket a szakadékba, aztán pedig kihúzta őket onnan, jó "anya" révén.
Ami pedig Mia és Liam szerelmét illeti, ők picit most háttérbe szorultak, hiszen külön-külön helyen voltak, de természetesen az ő sorsukat is nyomon követhettük.
A második csúcs az nálam Ria mama volt. Fergeteges egy nőszemély, imádtam a nála játszódó fejezeteket. Hiszen ki ne szeretne egy farkaskölykökkel teli helyen élni? Szerintem nincs olyan, aki nem fogadná el a lehetőséget. Stella pedig kaphatott volna egyet belőlük, de őt Max, a hiúzkölyök hódította meg na, hát tőle sem maradtam ártalmatlan. Mindig is odavoltam a ragadozó kölykökért, jöhet farkas, oroszlán, tigris, párduc, akármi. Most nézzétek a képet, ki tudna nekik ellenállni? Visszatérve Ria mamára ő is kedvenccé vált, igazi boszorkányság lengi körbe: kártyákból jósol, gyógyít, minden amit elképzelni lehet. A Stellának jósolt Ördög, Torony, Szeretők és Halál kártya pedig felkorbácsolták az izgalmat a következő részre nézve.
Az utolsó csúcspont nálam (igen, ez lesz már az utolsó) az Russel. Örültem neki, hogy ő is sokkal többet szerepelt és megtudhattuk milyen zseni is. Miával kapcsolatban pedig néha úgy éreztem, hogy van köztük valami szikra Russel részéről, de a lány Liamé, szóval inkább elrejtettem magamban ezt a megérzést. Emma is szintén fantasztikus, kár, hogy csak az elején részese a könyvnek.
Szóval, ha az előző részre öt pontot adtam, akkor erre még többet, sokkal jobban tetszett, pedig az sem volt piskóta. Új mutáns fajta, romantika, erőszak, akció és minden amit elképzelni lehet.
Idézetek:
"– (…) Amúgy hová rejtetted a hullát?
– Az alagsorba. Egy székben ül. Kurvára ijesztő."
"Emily, a könny a lélek vére. Ha néha megengeded, hogy kicsorduljon, magával viszi a fájdalmadat, érted?"
Dylan felnevetett, és magához ölelte Stellát.
– És a tiéd? Rád nem vagyok ilyen hatással?
– Hát, az én agyam másképp működik. Tudod, én időnként apokaliptikus erdőkön morfondírozok, aztán leiszom magam a sárga földig, és a barátnőm sírhantjával beszélgetek. Nem érek rá egész nap a felsőtestedre gondolni."
Egy kis extra:
Mivel a könyvben nagy szerepet játszik az aura, így kicsit utánanéztem az auraszínek jelentésének, hiszen sokszor megemlítik valakinek milyen színű éppen az aurája.
PIROS: A piros az erős energia, a tűz és az alkotóerő színe. Forró, erős, szenvedélyt, eltökéltséget, és akaratot jelent. Jelenthet még haragot, gyűlöletet is. Jelezhet idegességet, felindulást, agresszivitást.
NARANCSSÁRGA: A melegség, a kreativitás és az érzelmek színe. Felemelő és érdekfeszítő. Inspiráló. Az erő jele. Képesség és/vagy vágy mások irányítására. Bátorságot, örömet és társashajlamot jelez. Az árnyalattól függően érzelmi izgatottságot is jelenthet. A narancs piszkosabb árnyalatai büszkeségre, feltűnési vágyra, és hiúságra is utalhatnak.
SÁRGA: A sárga a legkönnyebben látható auraszín. A haj körül észlelhető sárga az optimizmus jele. A sárga a mentális aktivitásnak, világosságnak, bölcsességnek a színe.A sárgával sugárzó emberek tele vannak belső örömmel, nagyon nagylelkűek és nem kötődnek semmihez.
ARANY: Az aranyszín dinamikus spirituális energiát jelent és azt, hogy az illető valóban erejének a birtokába jutott. Az áhítat magasabb rendű energiáit és a harmónia helyreállását tükrözi. Nagy lelkesedést, erős inspirációt jelez és újra feltöltődést életerővel.
ZÖLD: Az érzékenység és az együttérzés színe. Növekedést, nyugalmat, és részvétet tükröz. Jellemző lehet olyan emberre, aki megbízható, és nyílt szellemű. A kékhez közelítő élénk zöld gyógyító képességre utal. A piszkos zöld árnyalatok nyomorúságot, féltékenységet, és birtoklást jelezhetnek. Egy zöldszínű, erős Aurájú ember jelenlétében lenni nagyon békés és nyugalmas érzés. A zöld gondolat nyugalmi állapotot és gyógyítást jelent.
KÉK: A kék a nyugalom és a csönd színe. Odaadást, igazságot, és komolyságot tükröz. Kiegyensúlyozott létezés, helytállás, nyugodt idegrendszer, vagy energia küldése. Jelezheti a tisztánhallás képességét. A világosabb árnyalatok élénk képzelőerőre és jó intuiciós képességre utalnak. A sötétebb árnyalatok magányosságra utalnak. A királykék tónusai becsületességet jelezhet. A piszkoskék árnyalatok az érzékelés gátoltságát, melankóliát, hajszoltságot, félénkséget, és feledékenységet jeleznek.
LILA: A lila a melegség és az átváltozás színe. A szív és az ész, a fizikai és a spirituális vonatkozások összhangját jelzi. Önállóságot és intuíciót, dinamikus és jelentős álomaktivitást tükröz. Keresésre is utalhat. A lila halványabb árnyalatai az alázatosságot, és a spiritualitást jelzik.
RÓZSASZÍN: Az együttérzés, a szeretet, és a tisztaság színe. Tükrözhet örömet, kényelmet, és erős társtudatot. A rózsaszín nyugodt, szerény, művészetért és szépségért, rajongó emberre utal. A piszkos árnyalatok éretlenséget. A rózsaszín Aura azt jelzi, hogy az illető megteremtette a tökéletes egyensúlyt a spirituális tudatosság és az anyagi létezés között.
FEKETE: Ez a legzavarbaejtőbb színe az aurának. A fekete az oltalom színe. Ha az aurában látható, az illető önvédelmét jelzi, vagy azt, hogy valami titka van. Utalhat a fekete kiegyensúlyozatlanságra is. Általában azoknak az aurájában van ilyen, akik erőszak áldozatai voltak, vagy kábitószer, alkohol függőségben élnek.




























.jpg)













