Népszerű bejegyzések

Posted by : Vivi♥ 2015. máj. 2.


Végre elérkezett az a pillanat, amikor már nem más blogján olvasok arról a híres Könyvfesztiválról, amire majdnem minden moly el szeretne jutni, hanem én írok róla. Kb. két éve szeretnék ott lenni rajta, de eddig egyszer sem sikerült, meg nem is igazán gondoltam, hogy elengednének. Azonban most szerencsére anyuék beleegyeztek, hogy felutazzak, meg persze az is nagyban rásegített, hogy tesóm az egyetem miatt ott lakik, szóval csak egy vonatúton voltam egyedül. Már az egész héten nagy Könyvfesztivál-lázban égtem: erről beszéltem a suliban, itthon, facebookon, minden elképzelhető helyen. Nem, egyáltalán nem érdekelt, hogy más unja! Szépen, nyugodtan hallgassák végig.

Szóval igen, nagyon izgatott voltam. A vonatom pénteken fél négykor indult, amit kész katasztrófának könyveltem el, 3 óráig semmit sem csináltam csak néztem ki magamból. 1) Ez volt az első hosszabb vonatutam egyesegyedül. 2) Nem vittem magammal fülhallgatót. 3) Vittem e-book olvasót, de a kettes pont miatt ezt nem igazán sikerült használni, mert nem tudok ilyen helyeken olvasni. 4) Nem igazán szeretek olyat mondani, hogy valaki büdös, ám a mellettem ülő ember enyhén mondva rossz illatot árasztott. A megérkezés után pedig rosszul lettem, így nem igazán sikerült jól a pénteki napom, de a másnapot még így is vártam.

Nyereménykönyv
És akkor újabb, gyönyörű szombatra virradt a nap. Szerencsére nekem nem kellett hét óra körül felkelni, hogy elérhessem a vonatot, hanem így nyugodtan készülődtem. Olyan fél tizenkettőre értünk ki tesómmal és a barátnőjével, mert az első "programomnak" egy dedikálást terveztem a Főnix könyvműhelynél. Nagyon szorongattam a kezemben egy Dobszó a ködben példányt, hiszen nem láttam, hogy folyik-e a dedikálás, aztán fogtam magam és odamentem. A. M. Aranth nagyon szimpatikusnak tűnt és a legjobban az tetszett, hogy mennyire meglepődött amikor az előttem levő két ember és én is dedikáltatni mentem oda hozzá. Itt még beszereztem egy Moirát a hozzá tartozó könyvjelzővel, ennyi is volt a napi költekezésem, s nagyon is büszke vagyok magamra emiatt. Ezután nem igazán sürgetett semmilyen program, tesómék is leléptek olyan egy órára ott hagyva magányosan, ezért szép lassan, többször is végigjártam a B és D épületet. Szerintem a hapsi, aki nézte a karszalagot a karomon már hülyének nézett, hogy az elmúlt egy órában olyan négyszer be-ki mentem előtte. Bár igazán nem érdekelt, úgy voltam vele, hogy úgy se ismer itt senki. Utána valahogy elérkezett Vivien Holloway dedikálása is, amire hamarabb mentem picit, s így is már jókora sor állt előttem három óra előtt. Begyűjtöttem az aláírást és megkaptam a nyereménykönyvemet is, amit az írónő könyvjelzőtervező-versenyén nyertem meg. Itt is köszönöm!:)

Szerzemények
Ezután picit átmentünk a Mammutba szétnézni, meg beültünk megebédelni, mert persze tesómék nem úgy készültek, hogy egész nap ott lesznek velem. Leginkább a Könyvmolyképző Vörös Pöttyös találkozóját vártam, amire elhatároztam, hogy olyan öt óra körül már ott fogok várakozni, nehogy kimaradjak belőle, ha már feljöttem. Az öt helyett már fél ötkor ott gubbasztottam a terem előtt, szerintem én lehettem az első, mert senki mást nem láttam rajtam kívül. A várakozás alatt olvastam, mi mást csináltam volna. De így is lassan vánszorgott az idő. Aztán elérkezett a várva várt pillanat és kinyitották a terem ajtajait én meg már alig vártam, hogy bevánszoroghassak. Az egész napban talán a találkozó tetszett a legjobban. Kicsit beláthattunk a kulisszák mögé, megtudhattuk mennyi munka van egy borító elkészítésében, miért késnek sokszor a megjelenések. Nagyon humorosan folyt az előadás, ami kifejezetten tetszett. És... *dobpergés* kihúzták a nevemet, így megnyertem három könyvet.(Képen: a három hátul lévő könyv) Igazából nem gondoltam volna, hogy nyerek, de egyszer csak meghallottam a nevemet és tök boldog lettem. A találkozó után egy gyors hívás anyunak, hogy milyen volt a napom és végül is így telt a szombatom. Az egész napos ide-oda gyaloglás eléggé lefárasztott, szóval majdnem egyből az ágyban kötöttem ki. Bár úgy volt, hogy még éjfélkor teszünk egy sétát Budapesten, már ha itt vagyok nézzünk körül jobban, sajnos erre vasárnap esett sor, azonban akkor sajnos nem sok idő jutott rá. Remélem a következő Könyvfesztiválon is ott lehetek, de addig is még kárpótol a Könyvhét, ha kijutok.


Megjegyzés küldése

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © Vivi könyves blogja - Date A Live - Powered by Blogger - Designed by Johanes Djogan -