2015. máj. 19.
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját. Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba. És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.
Még a magyar megjelenés előtt felfigyeltem a könyvre. Próbálkoztam angolul elolvasni, ám nem igazán sikerült, sok szóval gondban voltam, pedig tudom nem olyan nehéz a nyelvezete, mégsem vagyok még olyan szinten hozzá. Az elejét, a báros jelenetet nem tudom hányszor elkezdtem, hátha sikerül, sajnos annál tovább nem jutottam. Kicsit sajnáltam akkor, s alig vártam, hogy megjelenjen már, bár akkor kérdéses volt, meg fog-e, még semmi konkrétat nem tudtunk róla. Alig pár hónapja megtörtént a várva várt pillanat, én pedig tűkön ülve vártam, hogy a kezembe vehessem. Aztán végre megszereztem és valahogy elfelejtődött. Sok ideig csak gondolkoztam, kezdjem-e el, valamiért mégsem fűlt hozzá a fogam.
Persze a film hallatán mégis bele akartam kezdeni, kíváncsi voltam mindkettőre, de úgy gondolom előbb mindig érdemes a könyvet elolvasni. Az előzetes alapján nagyjából felépítettem magamban egy képet, miről is lehet szó. Emellett a sok pozitív molyos értékelés is inkább arra sarkallt, olvassam el. Ma úgyis hamar felkeltem, emiatt el is kezdtem, bár nem sok hasonlóságot fedeztem fel az előzetes alapján a könyv és film között, szóval érdeklődve várom milyen szintet fog megütni az utóbbi.
Akkor rátérve az előbbire, minden a báros jelenettel kezdődik, ahol Bianca üldögél, mivel két barátnője megint elrángatta őt magával. Wesley pedig az ügyeletes szépfiú leül mellé elmondani neki, hogy ő a Duff a barátnők mellett. Duff = Designated Ugly Fat Friend, vagyis egy baráti társaságban az a tag, akin az embernek a legutoljára megakad a szeme. Ahogy a fülszöveg is írja, ezt nem tolerálja főhősünk ezért ráönti az italát.
Mivel Biancát a szülei miatt problémák gyötrik, s az exe is visszaérkezik pár napra a városba, ezért felejteni akar és ez nem más karjába sodorja, mint Wesley Rush. Elkezdődik egy érdekes kapcsolat köztük, amit egyikük sem tud megmagyarázni igazán. Először is Wesley szerintem mindenkit megnyerne magának őt nagyon imádtam. A másik pedig a főszereplőnk, sokan a pesszimista hozzáállása miatt nem kedvelik. Engem pedig éppen ez vonzott benne, mert szarkasztikus, amit különösen kedvelek.
Sokaknál olvastam, hogy komolyabb téma is meghúzódik a háttérben. Nem mondom felmerül, ám sok komoly hangvétel nem kap helyet. Értem én, azt az állítást, hogy végtére is mindenki Duff, csak nézőpont kérdése, ami tetszett is, csak valahogy többet vártam a könyvtől. Tetszett, élveztem, alig három óra alatt végeztem is vele. Akkor mégis mi hiányzott? Talán csak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Tipikusan olyan helyzet, amikor sokkal többnek hitetik el, mint ami, egy könnyed olvasmány. Az írónő írásmódja is pörgős, érdekes emiatt biztosan más könyvei után is érdeklődni fogok, ha lefordítják magyarul. Ennek ellenére biztosan megnézem a filmet, bár sokak szerint sokkal rosszabb a könyvnél.
A film előzetese:
Értékelésem: 4/5
