Népszerű bejegyzések


Szívesen kezdeném úgy, hogy "Mindig is szerettem olvasni...", ám ez nem így van. Elismerem a könyvek illata és tapintása sokszor elvarázsolt, de nem éreztem késztetést, hogy muszáj őket elolvasnom. Kiskoromban a mesekönyvek világa vonzott néha,  csak nem olyan intenzitással mint most. 

Akkor feltehetnétek a kérdést: mióta vagyok tipikus könyvmoly? Azt hiszem 2012 nyarán bekattant valami az agyamba és nekem olvasnom kellett valamit. Keresgéltem a neten valami olvasnivaló után és megakadt a szemem a Szent Johanna Gimi első részén. Hamarosan közeledett a szülinapom, így nem volt kérdés, mit szeretnék, rögtön megkaptam a Kezdetet és az Együttet is. Azt hiszem, mikor a kezemben fogtam a kezdő kötetet valami megváltozott bennem. Teljesen magával ragadott és követeltem a folytatásokat. Sajnos akkoriban csak egyes eseményekre kaptam könyvet, ezért várni kellett rá. Így kezdődött el a könyvtárba járós korszakom is. Emlékszem az első napra, amikor beléptem tesómmal és csak könyvek vettek körül. Egy magasztos, családias hangulat omlott rám, mintha hazaérkeztem volna. Azt se tudtam, hova kapjam a fejemet csodálkozásomban. Sokan undorodnak a könyvtári könyvektől, én pedig imádom őket, kíváncsi vagyok az előttem olvasóknál milyen érzéseket váltottak ki, az a sok sérülés a könyveken, egy-egy olvasó keze gyanánt került oda. Szóval igen, azóta is imádok könyvtárba járni és bármennyi időt eltudnék ott tölteni. Bár akkoriban csak E/1. személyben voltam hajlandó olvasni, tipikusan tiniregényeket az E/3. személy szóba sem jöhetett. Azóta kinőttem ezt a szokásomat és bármit képes vagyok elolvasni, csak könyv legyen.

Miért nyitottam meg a blogot? A legtöbbször áhítattal nézegettem a blogokat, legyen az könyves, történetes, bármilyen. Rengeteg blogot olvastam, amiken felrakták az írásaikat. Azt hiszem azóta szerettem volna én is egyet. Mikor elkezdtem a blogolást, azelőtt már régebb óta fontolgattam magamban a kezdést, csak nem voltam hozzá elég bátor. Úgy gondoltam kit érdekelhet az, amit én írok, de rájöttem, hogy nem is másokért vezetem a blogot, hanem inkább magam miatt. Szeretem kiírni magamból a gondolatokat, amik ott porosodnak és nem lenne más dolguk, mint tovább ott maradni, ezért inkább valami őrizze is meg őket. Jó persze, mi sem nagyobb boldogság, mint látni, hogy valaki olvas téged és még hozzá is szól, tényleg remek érzés. Persze most már emiatt is folytatom, minél több mindenkit az olvasásra buzdítani. Átadni valamit belőlem, ami talán más életét - ha nem is nagyon -, egy picit megváltoztassa. Ha már csak egy kis szikra feltámad valakiben, hogy 'na ezt lehet elolvasom', nekem már az is öröm. Ne gondoljátok, hogy jónak tartom magam a bejegyzések írása kapcsán, egyáltalán nem, de úgy érzem, hogy fejlődni csak úgy lehet, ha gyakorolunk és valahol el kell kezdeni. 

Miért szeretek olvasni? A tipikus kérdés, amit sokszor megkérdeztek már tőlem, azzal társítva, hogyan olvashatok ennyit. Amikor megkérdezik, mennyi könyvet olvastam el akkor a legtöbbször kikeredett szemeket kapok válaszul. A legtöbben életükben, ha egy könyvet a kezükbe vettek, az is sok. Én úgy érzem nekem még többet és többet kell olvasnom, sok-sok életet megélni, hiszen a kedvenc idézetem szerint "Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet." Nem mindenki arra vágyik, hogy milliónyi tapasztalattal gazdagodjon? Én arra. Néha már összekeverednek a saját emlékeim és azok, amiket a könyv lapjain keresztül éltem meg. Sokszor elgondolkozom, hogy én most ezt megéltem, álmodtam, vagy olvastam valahol. Azért persze el tudom őket különíteni, ezek csak ilyen pillanatnyi kilengések. 

Miért jó olvasni? Kedvenc kérdésem, amire hosszasan taglalva tudnék válaszolni. A legtöbb gyerekkel sajnos a kötelezők utáltatják meg az olvasást. Velem is így volt régen, még most is néha kis fintorral az arcomon veszem őket a kezembe, de ezzel nem lehet mit tenni. Talán, ha nem kötelezőként adnák fel, csak el kellene olvasni, ki tudja lehet a kedvenc könyvemmé avanzsálna. Sokan menekülnek valami elől, valakik ki akarnak kapcsolni a zord hétköznapok mellett. A lapok között elfeledheted kicsit a napi fájdalmakat, fáradságokat. Új világba érkezhetsz, ami tárt karokkal fogad, aztán pedig annyira hozzájuk nősz, hogy nagy nehezen tudod elengedni őket. Ilyenkor ajánlatos újraolvasni, ami ugyanolyan fontos szerintem, mint új könyveket megismerni. Rengetegszer a sok történet mellett jó visszatérni egy megszokottba, amibe tudod mi hogyan történik és szeretettel olvasol kedvenceidről. Persze emellett nem szabad csak egy műfajban megragadni, sokan a beváltakat olvassák csak, de sokszor én is elcsodálkozok azon, hogy milyen könyveket veszek a kezembe és tényleg tetszenek. Igen, ott a csalódás veszélye is, de legalább elmondhatod, hogy megpróbáltad.


{ 1 megjegyzés... read them below or add one }

  1. Szia!
    Nekem a blog designja nagyon tetszik, esetleg megmondanád, hogy saját, vagy valahonnan letöltötted, mert nagyon tetszik :)

    VálaszTörlés

- Copyright © Vivi könyves blogja - Date A Live - Powered by Blogger - Designed by Johanes Djogan -