2014. szept. 20.
Először a két könyvet külön-külön szerettem volna értékelni, de mivel már picit összefolynak a történtek, ezért annál maradtam, hogy legyen egybe, így kevesebb az esélye, hogy hülyeséget írok. Szóval, a Vámpírakadémia után tudtam, hogy nekem el kellesz olvasnom a Vérvonalakat, mert az előzőben úgy megszerettem Adriant, hogy nehezen váltam el tőle. Kicsit féltem is, hiszen ennek a sorozatnak Sydney a főszereplője, akit kevésbé kedveltem meg, mint Roset. Ha valaki azt várja, hogy olyan lesz minden, mint Dmitrij és Rose kalandjai, az nagyot fog koppanni, mert a két sorozat ég és föld. Azt meg kell említeni, hogy míg a VA-ban sokkal pörgősebb minden, addig itt nem erre fektet hangsúlyt az írónő. Igazából az első rész egyiknek sem a legjobb, de én mégis imádtam a Vérvonalakat, úgy, ahogy van. Lehet csak az Adrian miatti elfogultságom hozta ki belőlem, de én ittam minden szavát. És merem kijelenteni, hogy nekem jobban tetszett ez, mint a Vámpírakadémia.
A történet a VA hatodik része után folytatódik. Nem szeretném nagyon elmondani mi történt, mert én se szeretek spoilerekbe futni. De Sydney segített Rosenak valamiben, ami rá nézve is súlyos következményekkel járt. Így történik, hogy Sydney Jill mellett köt ki, és rá vigyáz. Ezáltal kerülnek Palm Springsbe, ami nekem teljes felüdülés volt, mert teljesen az ellentéte volt a hideg teleknek. Mivel ez egy spin-off sorozat, ezért maradnak szereplők, akiket már ismertünk, de sok újjal is találkozunk. Például Eddie is Jill mellé szegődik, őt ebben a két részben nagyon megkedveltem, mert eddig nem tárulkozott így ki az olvasók elé, azonban itt meg volt rá a lehetősége. Jillt előzőleg okos lánynak tartottam, ennek ellenére itt megmutatkozott az úgymond tini oldala is, ami nekem már kissé elviselhetetlenné tette.
Ahogy említettem, féltem Sydnetől, mert ő nem Rose, bár mégis van egypár közös vonásuk. Erősek - mármint belül -, akaratosak, ha úgy hozza a helyzet, és mindig elérik a céljukat. Rose egy dhampyr, Sydney egy alkimista. Míg az előző a harcban a jó, addig a másik tele van tudással.
 |
| Imádnám, ha ő játszaná a filmben is. |
sajnálkoztam. Szóval, igen nagyon megszerettem Adrian és Sydneyt, együtt, de külön is. És a fiú olyan édesen próbált nem a lányra gondolni, pedig érezte, hogy megint olyanra vágyik, ami nem lehet az övé. És végül kifogásokat keresett, hogy a közelébe jusson. Még mindig dohányzik, és iszik, hogy legyőzze a lélek hatásait, és milyen büszke volt magára, hogy egy hétig letette a cigit.
Fantasztikus mind a Vámpírakadémia, mind a Vérvonalak, de a legjobb az írónő, ugyanis ő teremtette ezt a világot, ami feledhetetlen, dhampyrokkal, morákkal, strigákkal, alkimistákkal.
Ha esetleg ezeket követően is kételyeid vannak azzal, hogy belekezdj-e a VA után, azt mondom, hogy mindenképp, legalább az elsővel, mert ez nekem kihagyhatatlan volt, és még egyszer el is kezdeném.
Kedvenc idézeteim:
"– Ez nem a te szórakoztatásodról szól. – Ez nem igaz – felelte Adrian szikrázó, zöld szemekkel.
– Minden az én szórakoztatásomról szól. Színház nekem az egész világ."
"– Zavartnak tűnsz – jegyezte meg Adrian.
Megráztam a fejem, és felsóhajtottam. – Azt hiszem, csak túl sokat gondolkozom.
Adrian ünnepélyesen bólintott. – Ezért nem csinálom én soha."
"A tökéletességhez rengeteget kell próbálkozni. – Kicsit elhallgatott, hogy ezt átgondolja. – Hát, kivéve a szüleimnek. Nekik elsőre sikerült." ~ Adrian
"– Várnak rátok. Menjetek be. – Adrian Keith füléhez hajolt, és baljós hangon belesuttogta:
"– Zavartnak tűnsz – jegyezte meg Adrian.
Megráztam a fejem, és felsóhajtottam. – Azt hiszem, csak túl sokat gondolkozom.
Adrian ünnepélyesen bólintott. – Ezért nem csinálom én soha."
"A tökéletességhez rengeteget kell próbálkozni. – Kicsit elhallgatott, hogy ezt átgondolja. – Hát, kivéve a szüleimnek. Nekik elsőre sikerült." ~ Adrian
"– Várnak rátok. Menjetek be. – Adrian Keith füléhez hajolt, és baljós hangon belesuttogta:
– Ha…. mertek. – Majd megbökte Keith vállát, és egy „muhahaha”-szerű szörnynevetést hallatott.
Keith majdnem három métert ugrott a levegőben."
"– Én egyszerűen csak a velem született tehetségemre támaszkodom – szólalt meg Adrian, miközben odakorzózott a Sárkánybarlang elejéhez. – Ha az ember ilyen sokból tud meríteni, akkor csak az jelenthet veszélyt, hogy túl sok van neki."
"– Kösz, hogy törődsz vele, Sage. Jó fej vagy. Már ahhoz képest, hogy ember vagy.
Majdnem felnevettem. – Kösz.
– Tudod, te is mondhatsz ilyeneket.
Odasétáltam Lattéhoz, és megálltam. – Milyeneket?
– Hogy jó fej vagyok… egy vámpírhoz képest – magyarázta Adrian"
Hát, idézhetném itt az egész könyvet, mert már majdnem kimásoltam az összeset, amit szeretek, de úgy gondolom, hogy magatok kell megtapasztalnotok. :) És így visszanézve, az összesben szerepel Adrian.
Összegezve: 5/5*
Keith majdnem három métert ugrott a levegőben."
"– Én egyszerűen csak a velem született tehetségemre támaszkodom – szólalt meg Adrian, miközben odakorzózott a Sárkánybarlang elejéhez. – Ha az ember ilyen sokból tud meríteni, akkor csak az jelenthet veszélyt, hogy túl sok van neki."
"– Kösz, hogy törődsz vele, Sage. Jó fej vagy. Már ahhoz képest, hogy ember vagy.
Majdnem felnevettem. – Kösz.
– Tudod, te is mondhatsz ilyeneket.
Odasétáltam Lattéhoz, és megálltam. – Milyeneket?
– Hogy jó fej vagyok… egy vámpírhoz képest – magyarázta Adrian"
Hát, idézhetném itt az egész könyvet, mert már majdnem kimásoltam az összeset, amit szeretek, de úgy gondolom, hogy magatok kell megtapasztalnotok. :) És így visszanézve, az összesben szerepel Adrian.
Összegezve: 5/5*
