2015. jún. 22.
Üdvözlünk Incarceronban! A reményt hagyd a kapuknál, és készülj fel egy véres, kegyetlen harcra a túlélésért. Ugyanis Incarceron nem egy egyszerű börtön, nem csak elzár a külvilágtól, hanem szereti kínozni a bentlakókat, játszik az életükkel és elszórakoztatja magát. Mert Incarceron él… És itt él Finn, aki nem emlékszik a múltjára, csak hogy pár éve egy cellában tért magához. Látomások gyötrik, amik azzal kecsegtetik, hogy talán Odakint született, és pont ezért tekintik néhányan a kulcsnak ahhoz, hogy megszökjenek. De vajon kicsoda igazából Finn és tényleg van-e kiút vagy csak legenda az egész? Odakint pedig, Claudia, Incarceron Igazgatójának lánya küzd a maga módján a szabadságáért. Ugyanis hiába él nemesként, egy olyan világban, ahol csak a gazdagok élvezhetik a technika vívmányait, így sem élhet úgy, ahogy akar, ugyanis miután bevezették a Protokollt, hogy egy utópisztikus világot teremtsenek, megállították az időt. Nincs fejlődés, és egy régi kor értékrendje szerint élnek. Így Claudia sorsa az, hogy hozzámenjen egy herceghez és majd valamikor esetleg átvegye a Királynő helyét.
Voltatok már úgy egy könyvvel, hogy elkezdtétek és nem éreztétek azt a beszippantást? Úgy érzed ez a világ nem neked való, a szereplők sem állnak olyan közel hozzád. Aztán valami mégis megváltozik és csak annyit veszel észre, hogy elolvastál 200 oldalt és már alig van a végéig pár oldal. Igen, ennél a könyvnél teljesen ez volt rám jellemző. Az elején nagyon nehezen rázódtam bele, ez úgy az 50. oldalig, utána pedig valami miatt elkezdett érdekelni a karakterek további sorsa. Bár a legtöbb disztópiánál nekem mindig kell egy kis "belerázkódó idő", míg megszokom a világfelépítést. Az írónőnek jár a gratuláció, hiszen egy eredeti, kacifántos, disztópikus világot teremtett steampunk elemekkel megfűszerezve.
A fülszöveg, a borító és a cím kombója felkeltette az érdeklődésem. Kíváncsi voltam milyen lehet ez a börtön, amit csak Incarceronnak neveznek. Képzeljetek el egy világot, ahol egy régi uralkodó család megállította az időt és beállt az állandó 17. század, ahol az emberek a Protokoll kötöttsége miatt nem használhatják a modern technika vívmányait. A Sapientek, vagyis a tudósok és Bölcsek létrehozták kísérlet céljából az Incarceront, ám nem úgy sült el a tervük, ahogy gondolták és a rendszer megváltozott. Hát egy biztos, hogy elég hátborzongató és biztosan nem élnék benne. Ez a börtön él, mozog és saját gondolatai vannak. Előre tudja mit szeretnél tenni és akkor csap le, amikor a legkevésbé számítasz rá.
"A falaknak fülük van.
Az ajtóknak szemük van.
A fák suttogni tudnak.
Az állatok meg hazudnak.
Vigyázz, ha fúj a szél
vagy ha hörög a hóförgeteg,
Hiába van barátod,
csak hiszed, hogy ismered. "
A történet két szálon fut. Finn az Incarceronban él, nem emlékszik semmire, nincsenek emlékei a börtön előtti időszakról. Úgy hiszi, hogy Odakintről jött, de nem teljesen biztos benne. A bent élő Söpredék tagja, ám szeretne elmenekülni innen, egy jobb világba. Claudia pedig éppen az Incarceronon kívül él, ő az Igazgató lánya, akit már kiskorában eljegyeztek egy herceggel, így rá a királynői sors vár. Egyikőjük sem érzi magát jól ebben a helyzetben, s miután mindketten találnak egy kulcsot, rájönnek, hogy a segítségével kapcsolatba tudnak lépni egymással. Így elkezdődik a Menekülés, amiben Claudia próbál a segítségére lenni. Együtt próbálják megfejteni a kijutás titkát és megkeresni a bejáratot, amit csak az Igazgató ismer. A mellékszereplők is érdekesek, sohasem tudod kiben bízz, ez is egy fajta játék volt számomra. Olyan váratlan fordulatokkal találkoztam, hogy csak kapkodtam a fejem, ez hogyan is lehet.
Utoljára pedig megemlíteném a könyv külsejét, mert azzal is teljesen meg vagyok elégedve, gyönyörű védőborítóval és anélkül is. Kíváncsian várom a folytatást, mert nem kaptunk mindenre választ.
Ha egy sötét hangulatú, lebilincselő könyvre vágysz, akkor remek választás. De jól vigyázz, mert te is könnyen az Incarceron rabjává válsz!
Idézetek:
"Az emberek egymást gyötrik. Nincs olyan rendszer, amely ezt megakadályozhatná. Nincs olyan fal, amely távol tudná tartani a gonoszt, mert az emberek viszik be magukkal, néha még a gyermekek is. Őket nem lehet megjavítani, nekem csak annyi a feladatom, hogy magamba zárjam őket. Úgyhogy magamban tartom őket. Egészben elnyelem őket"
"Egyikünk sem tudja pontosan, hol vagyunk. Talán életünk során túl sokat foglalkozunk azzal, hogy hol vagyunk, ahelyett hogy arra próbálnánk rájönni, hogy kik vagyunk."
Értékelésem: 5/4,5
Információk a könyvről:
Eredeti cím: Incarceron
Fordító: Zubovics Kata
Terjedelem: 544 oldal
Kivitel: keménytáblás
ISBN szám: 978-615-5131-16-5
Kiadói ár: 2.380 Ft
